A kotyogós évtizedeken keresztül minden háztartás elválaszthatatlan része volt. Ma azt gondolnánk, hogy ez egy retro módszer, pedig az igazi kávészakértők ma is esküsznek rá. Ezzel az egyik legrégebbi kávéfőzési eljárással a törökök főzik a mai napig a kávéjukat.
Egyszerűen annyit csinálnak, hogy egy „cezve” nevezetű hosszú fogóval ellátott rézkannában finomra őrölt kávét, cukrot és vizet forralnak össze, és a főzetet egy csészébe öntik. Így a török kávénak nincs sok köze az eszpresszóhoz, de még így is egy finom italnak tartják azt, bár ügyesen kell inni.
Egyszer csak jöttek a franciák!
Az elsők, akik elmozdultak a török kávé irányából a franciák voltak. Ők az őrölt kávét egy vékony vászonzacskóba helyezték, és úgy tették a vízbe.
Ez jó módszer volt arra, hogy megszabaduljunk az italban lévő zaccdaraboktól. Néhány évszázaddal ezelőtt rájöttek, hogy a forrásban lévő víz valójában tönkreteszi a kávé törékeny esszenciáját. Ezért a közvetlenül forráspont alatt lévő hőmérsékleten főzött kávé ízletesebb lesz.
1800-ban Jean-Baptiste de Belloy nevű francia kardinális előállt az első csöpögtetős kávéskannával, ami két részből áll. A felső tartályba kellett tenni a kávéőrleményt, amit egy üres edénykére helyeztek.
A kettő közé egy vászonszövetet került, ezt követően felülről egy forró, de nem forrásban lévő vizet öntöttek, így a kávé esszenciája a szöveten keresztül megszűrve az alsó edénybe csöpögött. Ez a módszer azonban meglehetősen lassú volt, és a víz végül már langyos lett.
A kardinális kávéfőzője a címképen látható.
Egy angolszász ötlet
Az angol-amerikai feltaláló, Benjamin Thompson, Rumford grófja volt az, aki megoldást talált a langyos víz problémára, amiben az eredeti francia csepegtető kanna szenvedett.
A gróf a kannát egy szigetelő palásttal vette körbe, ami melegen tartotta a vizet a főzés alatt. Így kialakult, hogy a kávéfőzéshez két tartályra van szükség. Egy a víz forralásához, egy pedig a szűréshez.
Újra a franciák következtek
1819-ben két francia végre megtalálta a módját, hogy a kávéfőzés a korábbiaknál sokkal könnyebb legyen.
Az egyik, egy Morize nevű párizsi ónkovács, nem két, hanem három részre osztotta a kávéfőzőt. A víz az alsó edénybe, az őrölt kávé középre került, míg a felső kamra üres marad. Amikor a tűzön levő alsó részben forrni kezdett a víz, levették a kávékannát a tűzről és a fejére fordították. Így a víz nem forrt tovább, és le tudott csepegni az alatta levő üres kamrába.
Az olaszoknak olyannyira megtetszett ez a megoldás, hogy manapság ezt Napoletana, vagy Nápolyi kannának is hívják.
1827-ben egy másik francia, Jacques-Augustin Gandais kétkamrás modellé alakította Morize főzőjét egy cső segítségével. A cső a kanna aljától egészen a tetejéig ért. Alul volt a víz, felül pedig az őrölt kávé. Amikor a víz forrni kezdett, a csövön keresztül az őrlemény tetejére jutott, ahol a kávén átszűrődve visszacsöpögött az alsó részbe. Ez a körfolyamat egyszer történt csak meg.
1933 – a Moka Express éve – eljött az olaszok ideje
Szorgos mérnökök alig több mint száz év alatt eljutottak a ma is népszerű, kotyogós kávéfőzőig, amit 1933-ban dobott először piacra Moka Express néven az olasz Alfonso Bialetti alapította Bialetti cég.
Ez a vállalat máig forgalmaz ilyen kávéfőzőket, amik Magyarországon is sok helyen kaphatók természetesen a más gyártótól származó kotyogós főzőkkel együtt.
A Testszerviz Kulcs a tápanyagokhoz című könyvében további érdekességeket olvashatsz a kávéról, a teáról és sok minden másról, ami segítheti az egészséges étrended kialakítását.
Szemes, vagy őrölt? Koffeines, vagy mentes? Itt mindent megtalálsz a legjobb olasz műhelyekből!
Minőségi olasz kávékért kattints ide!
A teljes Kulcs könyvtár itt rendelhető meg!
