Az érzés többet mond minden szónál!
Ahogy beértem az udvarra, már ismerősök köszöntöttek kedvesen és öleltek meg az általunk megszokottnál kicsit hosszabban, Barcelona, Buddhista Monostorban.
Egy fonott székben egy ősz, idősebb hölgy ült a napon, szeme csukva volt, arcán kedves mosoly látszott. Bizonyára pihen – gondoltam.
Aztán kinyitotta a szemét, rám mosolygott. Én érkező vendégként már mentem volna felé köszönteni Őt, amikor egy kéz húzott vissza:
Psszt! Csak csendben! – ekkor megláttam az idős hölgy kitűzőjét. – Silencio, – azaz : Csendben vagyok!
A hölgy csendet fogadott.
Csak rá mosolyogtam és biccentettem. Ő visszamosolygott rám, arcán béke, megnyugvás honolt. Részt vett a vacsorán, az esti szertartáson, de nem beszélt. Békéje szinte kézzelfogható volt.
Ezen az estén sok minden történt. Új vendégek jöttek, szertartások zajlottak, Ő továbbra sem szólalt meg. Mégis, szavak nélkül is olyan kedvességet, közvetlenséget sugárzott, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. A tisztelet, amit a többi jelenlévő tanúsított fogadalmával szemben számomra ismeretlen volt.
Teljesen új volt ez a helyzet. Belegondoltam, mennyit beszélünk feleslegesen. Nem gondoljuk meg mondanivalónkat, nem gondolkozunk, csak beszélünk. Mondjuk és mondjuk, és mondjuk….hallatjuk magunkat.
A hölgy magába vonult. De ennek a csendnek ereje volt. Érezhető ereje. Néhány nap múlva, letelt a fogadalma. Ekkor odajött hozzám, rám mosolygott: Szeretettel köszöntelek, – mondta és magához ölelt kedvesen.
Tán a mi világunkba is jó lenne egy kis csend és tán meghallanánk fontos dolgokat is. Ha néha nem beszélnénk, csak éreztetnénk, hogy szeretünk. Hiszen, ha érezzük, már nem is kell mondani semmit.
Az érzés többet mond minden szónál!
Az írás eredetileg Ádám Gabi saját blogjában jelenet meg, ahol további írásait és a könyvét is megtalálod.
