Azt gondoljuk, hogy a töltött káposzta, ahogy azt ma ismerjük és szeretjük, csak a magyar konyha népszerű étele. Valójában a töltött káposztának ez a formája a 18. században terjedt el török hatásra Magyarországon és a többi balkáni nép konyhájában.
(Megjegyzés: A hazánktól délre eső Balkán akkor még a Török Birodalom része volt.)
A töltött káposzta első magyar leírt receptje így hangzott Misztótfalusi Kis Miklós: Szakácsmesterségnek könyvecskéjében (1695):
„A sós káposztát szépen aprítsd meg, azonban nyers tehénhúst szalonnával öszve kell vágni jól a vágókéssel, szép aprón, abba bors, gyömbér, só; ez meglévén darabonként takargasd egész káposztalevélben, elsőben az ormóját lemetélvén azaz a torzsácskáját, rakd fazékba az aprított káposztával, főzd meg jól; és mikor megfőtt, egy kevés bort bocsáss belé, jobb ízű lesz, tálald fel; ha megborsolod, annál jobb lészen.”
Simai Kristóf piarista szerzetes 1795 és 1799 között Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében is szerepel a töltött káposzta, amit akkoriban – az őrölt paprika elterjedése előtt – sáfránnyal fűszereztek. Simai 18. század végi szakácskönyvében a savanyított káposztából készült töltött káposzta mellett töltött fejes édes káposzta és töltött olasz káposzta (azaz kelkáposzta) is szerepel, és a savanyított káposzta többféle (sonkás, disznóhúsos, tejfeles) elkészítési módja is megtalálható.
A különféle káposzták az egyik legegészségesebb zöldségek közé tartoznak.
A Testszerviz Kulcs a tápanyagokhoz című könyve így ír a káposztákról:
„A káposztafélék vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek és fitotápanyagok tárházát kínálják. Ez az egyik legjobb zöldségcsoport, aminek egy-egy képviselőjét minden nap be kellene építenünk az étrendünkbe, ha tápanyagban gazdag ételeket szeretnénk fogyasztani.
Ebbe a növénycsaládba a következő zöldségek tartoznak: brokkoli, fodros kelkáposzta, karalábé, karfiol, kelbimbó (amely a növény ehető rügye), kínai kel és természetesen a különféle fejes káposzták.
Ősztől tavaszig nagyon jó a savanyított káposzta napi fogyasztása.
Ezeknek a zöldségeknek a cukor- és keményítőtartalma alacsony. Bár ízüket sokan nem szeretik, de pont ez tanúsítja a csoport tápanyaggazdagságát, ugyanis sok bennük a magas kéntartalmú vegyület. A zöldségek megrágásakor olyan enzimek lépnek működésbe, amelyeknek kesernyés az ízük.
A káposztafélékben levő hasznos tápanyagok – a vas, a kalcium, a magnézium és a kálium mellett sok bennük az A-, C- és K-vitamin.
A káposztafélékben levő mikrotápanyagok közé tartoznak még a karotinoidok, polifenolok és indolok. Ezek közé az indolok közé tartozik az indol-3-karbinol nevű hatóanyag, ami segíti a hormonháztartásunk egyensúlyának megőrzését azzal, hogy támogatja az ösztrogén hormon lebontását.
A káposztafélékben levő fitotápanyagok gyulladáscsökkentő hatásuk is van.
Ezeknek a zöldségeknek a rendszeres fogyasztása segíti a látást is, mert a bennük levő lutein és zeaxantin óvja a szem egészségét, a bennük levő antioxidánsok csökkenthetik a szürkehályog kialakulásának a kockázatát.
A káposzták leveleiben túl sok vízben oldhatatlan rostot – azaz fás részt – találunk, ami megnehezítheti az emésztésüket. Ezért ezeket a vastag részeket célszerű eltávolítani a konyhai előkészítésük során.”
Ha szeretnél a konyhádba kerülő élelmiszerek tápanyagtartalmáról sok hasznos tudnivalót megismerni, akkor a Kulcs a tápanyagokhoz könyvnél nem lehet jobb választás.
Ehhez a könyvhöz a Testszerviz könyvespolcról az Élet írta szakácskönyv illik a legjobban.
Ez a két könyv most kedvezményes csomagban is megrendelhető.
Ha a többi Testszerviz Kulcs könyvből is szeretnél válogatni,
akkor nézd meg a Testszerviz Tudáskönyvtár kínálatát
a Vitalissimo webáruházban!
A teljes Kulcs könyvtár itt rendelhető meg!
Kattints a képre!
Megjegyzés: A cikk címképe a Wikipédia „Töltött káposzta” cikkéből származik a „Creative Commons” licensz alapján. A kép szerzője: „Chirsto”.
