Az, hogy 21. század egyre nagyobb nyomást helyez ránk, mára már vitathatatlan kijelentés, ugyanakkor stressz nélkül – mert erről van szó – nincs jóleső izgalom, nincs pezsgés.
De miért van így? És mit tehetünk ez ellen? Vagy miként hasson ránk másként a stressz?
Ilyen, és hasonló kérdésekre ad választ a Testszerviz Kulcs a stresszhez című könyve, amiből az alábbi részlet is származik:
„Hogyan válaszolunk a kihívásokra?
A stresszre adott válasz összetett folyamat, amely magában foglalja a tudat és a test kapcsolatát. A környezetből érkező információt két alapvető úton dolgozzuk fel.
Az akaratunktól független tudatalatti út
Ez az út fizikai és érzelmi reflexekből áll, amikor a szervezetünket az akaratunktól független idegrendszer bármely olyan lehetséges reakcióra felkészíti, amelyre szükség lehet. Ez a felkészítés független a stresszre adott konkrét választól.
A tudatos út
Ez az érzékelésből és döntéshozásból álló akarati út dönti el, hogy a stressz szükséges és hasznos, vagy nem megfelelő és káros. A tettek és válaszok tudatosak, és csak akkor következhetnek be, ha érzékeltük és értékeltük a helyzetet.
A stresszreakciót tehát kiválthatja tudatos, akaratlagos cselekvés, vagy olyan akaratlan megnyilvánulás, ami a készültség állapotában tart bennünket.
Környezetünk mint stresszforrás.
A stressz szubjektív és személyes. Akkor kezdődik, amikor egy személyt, egy eseményt, egy helyzetet, esetleg egy tárgyat a stressz okaként érzékelünk. Hogy miként észlelünk egy eseményt, nagyban függ az önmagunkról alkotott képünktől, akaraterőnktől, értékrendünktől, tapasztalatainktól, de örökölt tulajdonságainktól is. Stresszt okoznak az örömteli események is, mint a szerelem, sikeres munka, sporteredmény, vagy találkozás egy szeretett személlyel, de a legtöbb stressz életünk negatív, fájdalmas és kellemetlen eseményeivel indul.
Két ember teljesen különböző módon érzékelheti ugyanazt az eseményt. Ami az egyik számára izgalmas kihívásnak tűnik, azt a másik fenyegetettségnek, életveszélyként élheti meg. Egy piros lámpa tűnhet az egyik ember szemében a forgalomirányításban hasznos dolognak, a másikéban pedig idegesítő akadálynak. Aki szereti a sebességet annak élmény a száguldás, míg mások ettől szoronganak. Hangulatunktól és lelki- és fizikai állapotunktól függően különböző időpontokban mi magunk is másképp érzékeljük és kezeljük a hasonló eseményeket. Személyiségállapotunk, aktuális testi-lelki kondíciónk is befolyásolja kiszolgáltatottságunkat a különböző stresszhelyzetekben.”
Ha többet szeretnél tudni a stresszről, és hogy miként hat rád, akkor ne habozz!