A magyar köztudatban Petőfi Sándor neve elválaszthatatlan 1848. március 15-étől, én magam is úgy tanultam még az iskolában, hogy a lánglelkű költő az akkor alig egy éve elkészült Nemzeti Múzeum lépcsőjéről szavalta el a Nemzeti Dalt.
Az már kevésbé köztudott, hogy a szóbeszéd szerint a székelygulyás keresztapja is Petőfi Sándor volt, míg magát az ételt Székely József vármegyei főlevéltáros alkotta meg.
Mindezt így írja le Piros Christa: Híres emberek, híres receptek című könyvében:
„A vármegye háza melletti Gránátos, ma Városház utcában volt a Komlókert nevű vendéglő, ahová Petőfi Sándor és a vármegyei főlevéltáros, Székely József is szívesen átjárt. Petőfi elsősorban kedvencéért, a házias túrós csuszáért.
1846-ban egy napon késő délután tért be ide a főlevéltáros, de már alig akadt néhány fogás.
A vendég kérésére így a kocsmáros összekeverte a konyhán még megtalálható savanyúkáposzta-főzeléket és a sertéspörköltet. A vendégnek ízlett az új fogás, és ennek tanúja volt az épp ott tartózkodó költő is. Legközelebb ő is ezt kért magának, immáron székelygulyásnak nevezve az ételt.”
Bár a székelygulyás így nem erdélyi étel, de igen tápláló, mert az egyik fő összetevője, a savanyú káposzta, nagyon jót tesz az egészségünknek.
A Testszerviz Élet írta szakácskönyve a székelygulyához hasonlóan egészséges ételek gyűjteménye. Ez a szakácskönyv méltán kapta meg az „alakformáló szakácskönyv” elnevezést.
Egyél jól, legyél jól!
