Tudtad-e, hogy a cékla egyik régi neve „vörös répa” volt? Ezt a kiváló, magas tápértékű zöldséget már a Földközi-tenger környékén már 5000 évvel ezelőtt ismerték. Nálunk a 17. században vált ismertté. Ebben nagy szerepe volt Lippay János botanikusnak, aki a „czékláról” is írt az 1664-ben megjelent A Posoni kert című könyvében.
A mai ismert fajták a 19. és a 20. században terjedtek el szerte a világon.
A cékla jellegzetessége, hogy sokáig kell főzni, hogy eléggé megpuhuljon. Ezért érdemes egyszerre többet tűzre tenni, majd hűtőben tárolni.
Vízben főzés helyett másik lehetőség a sütőben sütés. A céklát ekkor is alaposan megmossuk, de ne távolítsunk el róla semmit, különösen ne a „farkincáját”, mert abban vannak a festékanyagok. A megmosott céklákat sózzuk, és kevés olívaolajjal meglocsoljuk, és alufóliába csomagoljuk. A csomagocskákat tepsiben, előmelegített sütőben 200 C fokon 1-1,5 órán át sütjük a cékla méretétől függően.
A megsült céklát még melegen megpucoljuk, persze nem forrón, hagyjuk egy kicsit hűlni. Ezután felkockázhatjuk vagy egészben a hűtőben tárolhatjuk.
A felkockázott céklából finom salátát készíthetünk, vékonyra szeletel mozzarellával, egészben kicsit megpirított, majd apróra vágott dióval.
A saláta öntetéhez 1 zöldcitrom levét összekeverjük az ízlés és az adag szerinti mennyiségű olívaolajjal (2 céklához 0,8 dl), sóval és fehér borssal.
A Testszerviz Kulcs a tápanyagokhoz című könyvében további érdekességeket olvashatsz a különféle káposztafélékről és más zöldségekről, ami segítheti az egészséges étrended kialakítását.
Ehhez a könyvhöz a Testszerviz könyvespolcáról az Élet írta szakácskönyv illik a legjobban.
Ez a két könyv most kedvezményes csomagban is megrendelhető.