Az új évvel újra velünk vannak a dolgos hétköznapok. Ki érzi úgy, hogy az „év végi leállás” alatt megfelelően regenerálódni tudott?
A várva várt év végi ünnepekkel is nehezedett ránk valamennyi nyomás, hiszen a rokonok, barátok látogatásakor bizonyítani akartuk a vendégszeretetünket, gondoskodni akartunk az ízletes ételekről, a finom süteményekről. „Csak jól sikerüljön minden!” „Ne érhesse szó a ház elejét!”
Mikor pihentünk? Mivel kapcsolódtunk ki? TV-nézéssel? Netflixezéssel?
Még azt is el tudom képzelni, hogy január 3-án, az év első munkanapján érezhettünk némi megkönnyebbülést.
Mit jelentene az igazi pihenés? A lenne az igazi regeneráció?
A pihenés egyik jellemzője, hogy a figyelmünk nincs már a munkánkon. Amikor szabadságon vagyunk és nem dolgozunk, szükség lehet néhány napra ahhoz, hogy ez az érzés kialakuljon bennünk. Ehhez nem elég egy hétvége. Legalább egy hétnyi szabadság kell, hogy jusson valamennyi idő arra, amikor tényleg nem gondolunk a munkánkra.
De itt nem csak a munkáról van szó, mert a figyelmünk az, ami nyomás közben elfárad, ha hosszú ideig egy olyan tevékenységre koncentrálunk, amit meg kell tennünk, mert muszáj, nincs mese, a dolognak sikerülnie kell, mert tétje van.
És itt már nem csak a munkahelyen végzett dolgokról van szó. Ez már lehet egy otthoni tevékenység is. Ki kell takarítani, be kell vásárolni, főzni kell magunknak vagy jönnek a vendégek. Nyakunkon az ünnepek.
Ki tudja magát így kipihenni?
Az igazi pihenés csak nagyon keveseknek adódik meg manapság. Ez az, amikor nem kell törődni azzal, hogy mit kell bevásárolni, főzni, ki fog takarítani, lesz-e tiszta ruha és így tovább.
Amikor az emberek régen a szakszervezeti üdülőben üdültek két hétig… Ahhoz, hogy erről legyen némi élményszerű emlékünk, úgy 50-60 évesnek kell legalább lennünk. Én 64 éves vagyok, és az 1980-as évek közepén volt ilyen az életemben.
Manapság ezt egy szállodában élheti át az ember, ha ott lakik legalább egy-két hétig. Amikor csak le kell menni az étterembe, és választani kell az étlapról. Amikor oda megyek, ahová akarok, azzal töltöm az időt, amivel és akivel csak szeretném. Ez lenne az igazi kikapcsolás.
Szinte hallom az olvasó sóhaját.
Mit tehetnénk most? Mit tehetnénk, amikor álmodni sem lehet a kiszolgálásról, a szállodáról, az üdülésről?
Munka közben is meg kell osztani a figyelmünket.
Egy ideig turbófokozaton koncentrálunk a munkára, majd szünet, legalább fél óra.
A legjobb, ha ilyenkor ki tudunk menni a szabadba. Nézzünk szét, sóhajtsunk nagyot, majd lélegezzünk nyugodtan az orrunkon át!
Mozgassuk át a tagjainkat! Beszélgessünk jó dolgokról. „Nézzünk ki a fejünkből!” – ahogy mondani szokás, azaz vegyük észre, mi az a szép, ami éppen ott van az orrunk előtt. Lehet, hogy ez csak egy furcsa felhőfoszlány az égen, vagy egy virág szirmán megcsillanó fény.
Ilyen dolgokat keressünk a figyelmünknek.
És este, ha hazaérünk, ne temessük el magunkat az internet vagy a TV-műsor világába, mert abból is megárt a sok. Lefekvés előtt legalább egy órával kapcsoljuk le a képernyős eszközöket, és beszélgessünk vagy olvassunk nyomtatott könyvet.
Az ilyen napi szokások megváltoztatása is beletartozik az életmódváltásba. Nem csak a másféle étrend vagy a több testmozgás.
Figyeljünk naponta magunkra, szánjunk időt a lecsendesedésre elalvás előtt, mert a testünk csak így tud regenerálódni éjszaka, egy tápanyagokban bővelkedő napi étkezések melletti aktív nap után.
Légy tájékozott!
Tudj meg többet a stresszről és annak hatásairól
a Kulcs a stresszhez című könyvünkből!
Tudj meg többet a tápanyagokban bővelkedő élelmiszerekről
a Kulcsa a tápanyagokhoz című könyvből!
Válogass az Élet írta szakácskönyv alakformáló és tápláló receptjei közül!
Légy tájékozott a tested működésével és egészséges igényeivel kapcsolatban
a Testszerviz Kulcs könyveiből!
Légy az olvasónk, hogy segíthessünk neked!
Vedd a kezedben az életed!
