Újra elérkezett december 24-e, karácsonyeste ünnepe, a békés, boldog „gyertyagyújtás” várva-várt pillanata, hiszen az égő gyertyaláng, mint a megújuló világosság, a jobb élet reményének a jelképe ma sem hiányozhat az ünnepi asztalról.
Immáron hatvanon túl, jó visszaemlékezni azokra a gyermekkori karácsonyokra, amikor délután 4 óra tájt, a többi gyerekkel együtt összegyűltünk a templomban a betlehemes játékra, amit „Jézuskavárásnak” hívtak a felnőttek.
Kisiskolásként gyakran én is szereplője voltam ezeknek az előadásoknak, így az izgalom ilyenkor megkettőződött bennem. Egyrészt már alapból a rám váró ajándékoknak szólt, amihez hozzáadódott az esti szereplésnek az izgalma.
Aztán úgy este hat után, már otthon megérkezett a várva-várt meglepetés: a családi vacsora és a gyertyagyújtás ideje, amit egy rövid rokonlátogatás követett, amikor átmentünk a tőlünk pár sarokra lakó unokatestvéreimhez.
Máig bennem él, ahogy az úton ropogott a hó a cipőm talpa alatt. Ez a kedves emlék még most is megfűszerezi nekem a karácsonyesték különös varázsát, meghitt hangulatát.(*)
Az ilyen és ehhez hasonló emléksziporkák végigkísérik az egész életünket.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek nagyon boldog, áldott karácsonyt!
Úgy hiszem, hogy a szeretteinkkel együtt átélt ünnep az igazi ajándék, ami bennünk szép emlékké nemesedik, és szívünkben visszhangzik minden egyes együtt töltött újabb karácsonnyal.
Szabados Pál
a Testszerviz Kulcs könyvek szerzője
(*) Az 1960-es években még gyakran volt hó karácsonykor. Az első hó akár Mukilásra vagy még előbb megérkezett már.
Ha még nem vagy, te is legyél az Olvasóm!
A Testszervi Kulcs könyvekben megtalálhatsz mindent, amire szükséged van a sikeres életmódváltáshoz. Ezeket a tudnivalókat nem tanították meg az iskolákban, sőt így, a könyvekben leírt a összefüggésekben az egyetemi tananyagból is hiányoznak.
