A testsúlyunk gyarapodását a táplálkozástudomány kezdetben a kalóriaegyensúly felbomlásának tudta be, azaz akkor hízunk, ha túl sok kalóriát tartalmazó ételeket eszünk.
Ekkor jött divatba a kalóriaszámolgatás és emellett a hangsúly a megevett kalóriák „elégetésére” került.
Ekkor lett az egyik fő bűnös a mozgásszegény életmód.
Ezután a hormonális hatások is képke kerültek, és kiderült, hogy nem csupán a kalória számít, hanem az is, hogy mennyi inzulint termel a szervezetünk a bevitt cukorfélék és keményítő, azaz a szénhidrátok miatt.
Ekkor lettek főbűnösök a szénhidrátok és az inzulin.
Az inzulinnal azonban nem pontosan ez a helyzet. Az igaz, hogy az inzulint az elfogyasztott szénhidrátok viszik fel legjobban, de inzulinemelkedést tapasztalhatunk a több fehérjét és viszonylag kevés szénhidrátot tartalmazó ételek elfogyasztásakor is.
Sőt az inzulin hormonunk minden étkezéskor elkezd termelődni, függetlenül attól, hogy mi van a tányérunkon.
Az inzulintermelés tehát nem „kapcsolható” ki teljesen, és nem is lenne jó, ha ez megtörténne.
Akkor hát, milyen ismeretlen titok lappang itt?
Neked is ott legyen a polcodon a Kulcs a zsírégetéshez című új könyvem!
