Ismerős a meg nem értett művész? És ismerős az, hogy van egy mű, amit nem értesz? Tudod, a kérdés, hogy „vajon mire gondolt a költő”? De nézhetjük a „meg-nem-értést” a másik oldalról is. Vajon miért van az, hogy a modern korban olyan kevesen nyúlnak a művészetekhez? És bár az utóbbi pár évben hazánkban egyre többet fordulnak a művészetek felé – talán ez az elmúlt két év helyzetére adott válasz-, mégis, ez a szám elenyésző ahhoz képest, ami lehetne. Hányan fognak ecsetet, hányan játszanak valamilyen hangszeren, hányan írnak verseket? És a sort még folytathatnám.
A minap éppen zongorázni tanítottam a kislányunkat, amikor egy kritikus részhez értünk. Fel is háborodtam, hogy hogy lehet tönkretenni szinte egy egész nemzet zenéjét, hiába tudtam, miről van szó, és azt is, hogy ennél a résznél több magyarázatra lesz szükségem. A kislányunk még nem ismeri az összes betűt a magyar ábécéből, ráadásul minden betűnek van nyomtatott nagy, kicsi, valamint írott nagy és kicsi alakja is, ami rögtön 4 szimbólumot jelent betűnként. A zenei ábécé is követi a rendes ábécét, és mivel a rendes ábécét már ismeri és szépen mondja, énekli, ezen a ponton bajba kerültünk.
Szerencsémre én 16 évesen Duncan Lorientől értettem meg a zenét, és derült fény arra a bizonyos apró kis meg nem értésre. Hiába akkor már 8 éve jártam zeneiskolába, ahol megjegyzem egy kiváló trombitatanárom volt, Berci bácsi, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő mindig mondta, hogy nem csak trombitálni tanít, de az életre is.
Szóval a kislányunkkal megtanultuk, melyik az A, C, D, E, F, és G hangok a zongorán. De egy kimaradt, ami nem más, mint a H! Várjunk csak, az ábécében az A után B jön, nem H! Itt valami hiba van! Nem, nincs hiba, valóban a „H” jön, de ez mégis hiba, mert valaki – talán hanyagságból, talán direkt, ezt homály fedi-, rosszul másolta le annakidején a „b” betűt, és a vége kissé lemaradt, így lett belőle egy „h”. Hasonló, de mégis más.
Ez legalábbis Magyarországon így van. És a zeneiskolákban bizony „h”-nak tanítják azt, ami valójában „b”. És teljesen mást neveznek „b”-nek, ami így persze mégjobban megbonyolítja a dolgot. Őszintén, melyik a logikusabb, az „a” és a „c” között a „h” vagy a „b” van? Bármelyik épeszű ember azt mondja erre, hogy természetesen a „b”. Nyugatabbra szerencsésebbek, mert ha egy angol nyelvű kottát nézel, ott nem fogsz „h”-val találkozni, ott rendesen van írva „b”-ként.
Elég egy apró csavar, amit valaki beletesz, és máris egy egész nemzet küzd azzal, hogy megtanuljon zenélni. És valóban csak a „kiváltságosak” azok, akik ezzel foglalkoznak. Szerinted lehetnek ilyen apró kis dolgok más művészeti területeken is, amiket észre sem vesz az ember, hogy nem érti, aztán meg elkönyveli magát, hogy például még a pálcikaembert is elrontja, vagy hogy ő nem ért az irodalomhoz, vagy éppen a helyesírása nem tökéletes?
Szerinted ha megértenél minden jelet, minden eszközt, amit használsz, akkor el tudnál indulni az adott tárgyban, akár művészetről, akár bármi hétköznapibbról lenne szó? Nekem szerencsém volt, mert megtanulhattam rajzolni is – nem iskolai kereteken belül-, és zenélni is. De szerencsém volt az általános iskolai tanító nénimmel is, Marica nénivel, mert ő meg tudott tanítani a magyar nyelvre úgy, hogy azt értsem. Abból éltem egész iskolás koromban. Bevallom, a későbbi években szó szerint semmit sem tanultam magyarból. Az első 4 évem tudásából éltem és raktam össze magamnak mindent.
De voltak területek, ahol nem volt ilyen szerencsém. Ki tudja, egyszer azoknak is eljöhet az ideje! A festéssel is egy jó emberrel hozott össze a sors, mivel a festést én is Edinától tanultam meg. Minden képre az ő útmutatásai és oktatóvideói alapján készülök fel, hogy festőesten tartsam őket. Mi olyan szellemiségben oktatunk, akár személyesen, akár az online videókban, hogy ott valódi megértés legyen, hogy aztán te saját magad könnyebben fel tudd építeni a saját festészetedet.
És a Hobbifestőknek könyvünket is így írtuk meg. Hogy segítsünk a teljes megértésben. Az elkészült műveinket pedig nem tartjuk meg magunknak, hanem most lehetőséged van az általunk festett képeket megvenni egy jelképes áron, hogy színessé tegyük az otthonokat. Illetve Edina 2 egyedi képére licitálni, aminek a teljes összege jótékonyságra fog menni. Rendeld meg, mi pedig küldjük neked.
