Meghatározás: A cukorbetegség a vérben levő cukor magas szintjével kapcsolatos betegség az elégtelen inzulinhatás miatt. Emiatt a sejtek nem tudják befogadni a vérben levő cukrot. Ennek oka lehet az inzulintermelés hiánya (ezt nevezik 1-es típusú cukorbetegségnek), vagy amikor a sejtek nem reagáljak megfelelően a termelt inzulinra (ez a 2-es típusú cukorbetegség).
A 20. század húszas éveitől kezdve – amikor előállították az első, gyógyítási céllal alkalmazható orvosi inzulint, a cukorbetegség kezelése alapvetően megváltozott.
Már szinte elfedett dolog, hogy az inzulin felfedezése és orvosi célra történő kifejlesztése előtt az orvosok különféle étrendi előírásokat alkalmaztak ennek a betegségnek a kezelésére. Ezek a gyógyító étrendek a mai tudásunk szerinti 2-es típusú cukorbetegeknél szép sikereket is elérthettek.
Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közötti különbséget elsőként Harold Percival Himsworth írta le 1936-ban.
Jó, ha tudjuk azt is, hogy maga a cukorbetegség egyáltalán nem volt jelentős betegség a 20. század második fele előtt. Előfordulásának a növekedése főleg a 19. század végén indult meg rohamosan Észak-Amerikában és Európában. Sajnos ez a rohamos esetnövekedés sebessége azóta sem csökkent, sőt megállíthatatlannak látszik.
A 19. századnál régebbi korokban, sok olyan orvos volt, aki egész életében egyetlen egy esettel sem találkozott.
Sajnos a cukorbetegség – és itt főleg a 2-es típusúról van szó[1] –, illetve ennek az „előszobájának” tekinthető inzulinrezisztenciának nevezett anyagcserezavar korunk egyik jelentős „járványa”. (Járványszerű a mérete, de természetesen nem kórokozó okozza, mint ahogy a járványok terjedését.)
A cukorbetegségről már az i.e. 1500-táján említést tesznek az ókori Egyiptomban, és az ókori világ más területein – Indiában, Kínában, Japánban és a Római Birodalomban is – sokszor leírták már ezt a betegséget.
A betegség görög tudományos neve: „diabetes” (görögül = „átfolyás”) elnevezés a memphiszi[2] születésű, görög nemzetiségű Apolloniustól származik az i. e. 230-as évekből.
1675-ben Thomas Willis angol orvos (1621-1675) a betegség elnevezéséhez, a görög „diabetes” szóhoz hozzáadta a latin „mellitus” szót, amelynek a jelentése „mézédes”. Ez arra utal, hogy a cukorbetegek vizelete a cukor kiválasztása miatt édes.
Azt a tényt, hogy ez a betegség megnövekedett vizeletmennyiséggel jár együtt, egyébként már az ókoriak (görögök, kínaiak, indiaiak) is ismerték. Indiában a betegséget „édes vizelet kórnak” nevezték (Madhumeha).
Koreában, Kínában és Japánban a betegséget az „édes vizeletre” utaló jelentésű írásjellel jelölik. A középkori Európában szokásos volt a betegek vizeletét megkóstolni, mint ahogy azt több gótikus ábrázolás is megörökítette.
Gyógyító étrendek
Ezekről az étrendekről el kell mondanunk, hogy a sikeresnek bizonyuló étrendi kezelések a 18-19. századra alakultak ki dokumentált formában.
Az első fennmaradt ilyen étrendet John Rollo, skót katonai sebész nevéhez fűződik, aki a 18. században élt (halálának dátuma 1809). Az általa javasolt étrend arányaiban jelentős mértékű szénhidrát csökkentést és fehérje-zsiradék többletet írt elő.
A francia Apollinaire Bouchardat (1806–1886) volt az az orvos, akit a modern cukorbetegség gyógyítás atyjának is szokás nevezni. Étrendi ajánlásában száműzte a beteg étrendjéből a magas cukor és keményítő tartalmú élelmiszereket, ételeket.
A 19-20. század fordulójáról két amerikai orvost kell kiemelnünk.
Az egyikük, Frederick Madison Allen (1879–1964), aki szintén alacsony kalóriás, erőtelesen szénhidrát csökkentett, már koplalást előíró étrendet javasolt a betegeinek. Ezt az étrendet nagyon nehéz volt betartani a koplalás miatt (legfeljebb napi 1000 kalóriát engedett meg csak). Ő a szénhidrátok bevitelét napi 10 grammban maximalizálta.
Allen nagy népszerűségre tett szert annak idején, és 1919-ben kiadott egy könyvet is a cukorbetegség étrendi kezeléséről.
Allen kortársa egy máig híres cukorbetegséggel foglalkozó specialista Dr. Elliot Proctor Joslin (1869–1962), aki az első, kizárólag cukorbeteggel foglalkozó orvos volt az Egyesült Államokban.
Ő alapította a ma is működő Joslin Cukorbeteg Központot (Joslin Diabetes Center), amely ma a legnagyobb cukorbetegséget kutató központ a világon.
Dr. Elliott P. Joslin 1898-ban kezdett praktizálni Bostonban.
1916-ban jelent meg A cukorbetegség kezelése (The Treatment of Diabetes Mellitus) című könyve, amely az első átfogó orvosi szakkönyv volt a cukorbetegségről.
Dr. Joslin a következő írta a könyvében: „A cukorbetegség kezelése esetén átmeneti ideig hasznos lehet a napi kalóriabevitel csökkentése, amit két évnyi tapasztalat alapján állíthatok.”
A fentiekből látható, hogy az olyan étrendek is, amik nem a ma megszokott, sok cukor és cukorfélét (keményítőt) tartalmaznak, évszázados hagyománnyal rendelkeznek.
Tudd meg a teljes igazságot a cukor és összetett cukorfélék (keményítők) egészségügyi hatásairól az elsőnek kiadott Kulcs a testhez című könyvemben.
A könyvben részletes leírás van a vitaminok és ásványi anyagokról, nyomelemekről.
Részletesen ismerteti az emésztésünk működését, válasz ad arra, hogy mi történik az elfogyasztott étellel.
Megtalálható benne a stresszről vagy a testmozgásról szóló alapvető információk, és külön kitér a pihentető alváshoz, illetve a személyre szabott étrend kialakításához szükséges tudnivalókra.
Ha ehhez a nagyszerű könyvhöz további Testszerviz könyveinkből is rendelsz, akkor a könyvek számától függően különböző kedvezményeket kaphatsz.
[1] A cukorbetegek túlnyomó többsége, 80%-a 2-es típusú cukorbeteg. Magyarországon kb. 800 000 ismert és kb. 400 000 még fel nem ismert cukorbeteg él. Ezen felül kb. 200–300 000 főre becsülhető az inzulinrezisztenciában vagy más néven csökkent glükóztoleranciában szenvedők száma. (Glükóz a vérben levő egyszerű cukor neve.)
[2] Memphisz: Ókori egyiptomi város. Hosszú időn keresztül az ország fő közigazgatási és vallási központja.
