A fogyókúrák többsége a szükséges kalóriák megvonásával próbál meg eredményt elérni. Ez azonban minden esetben a jojó-effektus zsákutcájába vezet. Megvonni ugyanis csak a feleslegesen bevitt kalóriákat célszerű, a működéséhez szükséges energiát mindig biztosítani kell a szervezet számára.
Ellenkező esetben energiahiány alakul ki, és a szervezet védekezésre (erőteljes raktározásra) kényszerül, amely részben a jojó-effektus kialakulásához vezet.
A jojó-effektus kialakulásának az az oka, hogy a kalóriamegvonást a szervezet éhezésnek értelmezi, így egy idő után kénytelen átállni „energiatakarékos” üzemmódra, hogy kevesebb energiával is tudjon működni. A fogyókúra után, a régi rendre történő visszaállás a kialakult hiány „behajtását” indítja el a szervezetben. A fokozott raktározás gyors súlynövekedést okoz, amelynek mértéke a diéta előtti súlyt meghaladó hízás lesz.
A jojó-effektus – a szervezet működéséből fakadóan – törvényszerűen kialakul.
A másik ok, amiért a fogyás céljából történő energiamegvonás káros, hogy a szervezetnek nem marad tartaléka, és ha erőkifejtésre kerül sor, nincs bevethető plusz energia.
A kialakuló tápanyag- és vitaminhiány miatt a szervezet egészének működése is kárt szenved. A koplalás egy-egy böjt vagy tisztítókúra formájában hasznos, ekkor azonban egészen más a célja. A koplalás tehát nem egyenlő a fogyókúrával, és hosszú távon veszélyes is.
A jojó effektus gyakori ismétlődése az egyik legártalmasabb dolog, ami a szervezetet érheti. Még az állandó túlsúly is kevésbé veszélyes, mint a folyton változó testsúly.
Forrás: Dr.Csiszár Miklós sebész, életmód-tanácsadó
