Gondolatok a Vitalissimo Webáruházhoz
„Nem álom már a fájdalom nélküli gyaloglás!”
Első találkozásunk, bevallom nem volt “szerelem első látásra”. Erős szkepticizmus jellemezte akkori hangulatomat, minden mögött egy rám tukmált semmire sem jó terméket gondoltam – mondom – GONDOLTAM!
Mert az égegyadta világon senki nem akart eladni nekem semmit. Még csak nem is ajánlgatták, vettem tudomásul duzzogva. De a kis csapatot imádtam már akkor is.
Fordulópont akkor következett be, amikor a fájdalomtól szinte nyüszítve sántikáltam be kedvenc kávézónkba. Mara azonnal megkérdezte, mi történt, amire nagy önsajnálattal és drámai eszközöket sem nélkülözve elmeséltem szívszaggató történetemet. Sajnos olyan betegséggel küzdök, ami a mozgásszerveimet teszi tönkre, azon belül is leginkább az ízületeket. Na, én egy térdprotézis leendő várományosa vagyok, de azért szeretném még húzni az időt, hiszen el sem árulom, milyen fiatal vagyok még ehhez.
És itt beindult a gépezet! Mara azonnal ajánlotta a nagyon fincsi,
Eper ízű kollagént,
Glucosamine Chondroitin MSM-et és a fincsi kollagénnél még finomabb
Q10 lazacolajat.
Legyen, vágtam rá azonnal, ennél rosszabb már úgysem lesz.
Nagyon gyorsan megérkezett minden, Zsuzsi személyesen hozta el és azonnal át is jött a számla e-mailen.
Péter nagydózisú C-vitamint és D-vitamint javasolt még ezek mellé. Pipa! – veregettem vállon magam, mikor otthon kiraktam a konyhapultra a kisebb-nagyobb dobozokat és üvegeket. Már csak be kell ezeket szednem. Ezt mind? Na, jó, majd reggel…
Másnap reggel a kollagénnel kezdtem. Kinyitottam a dobozt beleszagoltam és azt mondtam: nyaaaamiiiii!!!! Előírt módon elkészítettem és… ööööö… megittam. Úgy fogalmaznék, hogy az illata mást ígért. Ezek után a lazacolaj mellé készítettem egy kis darab csokit. Nem titok, jól tettem! Tabletták rutinból lecsúsztak az olajos nyelőcsövön.
Jelenleg másfél hete már a reggeli rutin lett ezek beszedése, és egy rövidebb, Marának tett helyzetjelentésemből kiderült:
működik a “cucc”!
Kevesebb fájdalommal élek, átalszom az éjszakát, már jónéhány métert is tudok menni és a fiam kérdésére, amit tegnap tett fel: – Anya! Mi az álmod? – azt tudtam felelni – Hogy irracionálisnak hangzik, de tudom, nem lehetetlen, hogy újra fussak! –
Tegnap este úgy aludtam el, hogy láttam magam futni!
Azt gondolom nagyon nagy dolog álmokat valóra váltani. Ti elkezdtétek az enyémet megvalósítani, a többi már rajtam múlik!
KÖSZÖNÖM: Erika (manikűrüs/pedikűrös)
