A tavalyi évben látott napvilágot Ádám Gabriella író A szabadság ára című első kötete. Akkor és idén is nagy érdeklődés mellett, már több helyen mutatta be élmény és érzelemgazdag könyvét. Mivel a mi olvasóink számára is fontos az egészség lelki oldala és a boldog élet elérése, így leültünk az írónővel egy beszélgetésre.
Mi inspirált arra, hogy könyvet írj az életedről és az El Camino élményeidről?
Az El Camino során, illetve annak következményeként olyan élményekben és érzésekben volt részem, amelyeket korábban elképzelni sem tudtam. Ezek a megtapasztalások raktak helyre sok dolgot az életemben, mely eseményeknek korábban nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget. Úgy gondolom, ha ezekkel a tapasztalatokkal korábban találkozom, sokban megkönnyítették volna az életemet, és sok nehézségtől óvtak volna meg. Célom, hogy könyvemmel eljuttassam az olvasókhoz azt a szemléletet, melyre való nyitottsággal bármilyen gödörből fel lehet állni és könnyedebb, boldogabb élet élhető bárki számára.
Megosztanál velünk egy kicsit a hátteredről és a neveltetésedről, és arról, hogy ez hogyan befolyásolta az utadat?
Vidéki, egyszerű, katolikus családban nőttem fel a szocializmus idején. Mezőgazdaságból éltünk és udvarunk állandó szereplői voltak a haszonállatok. Két lánytestvérem van. Szüleimnek köszönhetően mindhárman főiskolát, egyetemet végeztünk. Dolgos, mégis nagyon jó gyerekkorom volt. Mindhárman megtanultuk a szorgalmat, a munka iránti alázatot így szakmánkban mindhármunkat sikeresnek mondhatom. Fő érték számunkra a család, és az idősek iránti tisztelet. Idős szüleimet rendszeresen, gyakran látogatjuk, annak ellenére, hogy már nem velük élünk mindennapi életünk részei azóta is. Úgy gondolom, hogy a rám jellemző magas fokú empátia és kitartás nagyrészt ennek a neveltetésnek köszönhető.
Hogyan tudatosultak benned először azok a társadalmi és családi akadályok, amelyekről a könyvedben beszélsz?
Kitartásommal és szorgalmammal tulajdonképpen mindent elértem. De már tudom, hogy a konok, erőszakos akarás rendkívül nagy károkat okoz leginkább saját magunknak, ha az adott dolgot akkor akarjuk elérni amikor annak még nincs itt az ideje. Egy családi probléma megoldása során az is tudatosult bennem, hogy bizonyos helyzetekre reakcióink nem belülről jövő, ránk, mint egyénre jellemző viselkedés, hanem társadalmi, családi elvárás vagy tanult szokások másolása. Mivel nincs jelen bennünk az ezen szokásokhoz történő eredendő belső azonosulás az frusztrációt okoz bennünk. Utazásaim során ismerkedtem meg egy olyan életszemlélettel, mely felnyitotta a szemem és megláttam saját magam. Megdöbbentő élmény volt.
Melyek voltak a legnagyobb kihívást jelentő pillanataid az út során, és hogyan küzdötted le őket?
Kerékpáron tettem meg a 800 km-t de tudni kell, nem vagyok nagy bringás. A terep, és az időjárásviszonyok elég nagy kitartás követelnek meg, illetve a folyamatos fizikai terhelés is nagy kihívás. Pihenőnapok nélkül tettem meg az utat, napi 70 -80-90 kmt. De szerencsés voltam, nem volt sérülésem. Persze megesett, hogy órákig vizes ruhában, vagy épp tűző napon tekertem. Az elindulás viszont minden reggel nehéz volt. A legnagyobb mélypontom a vége előtti 3. napon volt, amikor lezártak egy utat, és egy váratlanul nagy hegyen kellett átkelni. Kígyó vonalban lehetett csak haladni olyan meredek volt az emelkedő. Azért ilyenkor sok dolog lezajlik az emberben. Akkor este azt hittem itt a vége. Aztán felhívtam a családomat és mindenki támogatott és persze hogy végigcsináltam és elmentem Santiago de Compostelaba.
Ha visszatekintesz az eddigi életedre, mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
Természetesen azt, hogy sok veszteségem ellenére egy csodálatos kislányt hoztam a világra és működtem közre szép, okos, érző nagylánnyá fejlődésében. Általában pedig azt, hogy sosem felejtettem el, hogy honnan jöttem, hogy folyamatosan igényem van a fejlődésre, tanulásra és energiámmal, erőmmel mindig tudok támogatni másokat, akiknek szükségük van rám.
Mesélnél nekünk többet a könyved központi témáiról és üzeneteiről?
A könyv egy lelki fejlődést mutat be, melyben a főszereplő felismeri azokat a képességeit, melyek valószínűleg vele születtek, de a nevelés, iskola és társadalom elvárásai ezt elnyomták benne. Annak felismerése, hogy a megoldás mindig saját magunkban keresendő egy döntő pillanat az ember életében. Ekkor elfogynak a kifogások, és megindul a változás. Megkezdődik egy fejlődés, melyben az ember meglátja saját hibáit és képes lesz elfogadni, megbocsátani és feltételek nélkül szeretni. Ez a kiegyensúlyozottsághoz vezető egyértelmű út.
Mit remélsz, mit vesznek át az olvasók a könyvedből?
Nem titkolt célom, hogy az olvasó felismerje: az ego és a mindennapi játszmák egyszeri és megismételhetetlen lehetőségeket vesznek el nemcsak saját, de környezetének életéből is. Enélkül nincs könnyed, boldog élet.
Voltak olyan részei az írási folyamatnak, amelyek különösen nagy kihívást jelentettek számodra?
Az írás során újra éltem sok, fájdalmas eseményt, sőt bevallom olyan régi emlékek is feljöttek bennem, melyekre már nem is emlékeztem. De a legnehezebb talán mégis annak a tükörképnek a látványa volt, mely az írás során tisztán megmutatta mennyi helyen kellett foltozni magamon.
Hogyan döntöttél a könyved címe mellett?
A teljes szabadság érzés megélése nem elképzelhető anélkül, hogy az ember ne szabadítsa fel magát régi sérelmek alól, ne dolgozza fel a félbehagyott fájdalmas emlékeket, ne engedjen el megszokott elvárásokat és végül ne adja át magát a teljes belső hitnek, mellyel képes biztonsággal nézni a jövő felé. Ez egy nagy munka, nem adják ingyen.
Vannak olyan konkrét történetek vagy pillanatok a könyvedben, amelyeket különösen büszkén osztasz meg?
Több részben is beszélek arról, hogy a fejlődéshez mindig ki kell lépni a komfortzónából. Ami nem könnyű, de ezt mind fizikailag, mind mentálisan többször megtettem. A Caminó, az európai körút fizikailag, a nyitottság a spiritualitás felé, illetve a korábban soha nem érzett bizalom egy idegen ember irányába igazi lelki határfeszegetés volt. [Akit érdekel a könyv, az ide kattintva megrendelheti – a szerk.].
Tervezed-e további könyvek írását a jövőben?
Igen, mindenképpen. Rengeteg mondanivalóm van még, de, hogy mi lesz a következő azt még nem szeretném elárulni.
Hogyan tervezed, hogy a könyved üzenetét a mindennapi életedben is tovább terjeszted?
Napi szinten írok rövid történeteket, melyeket a közösségi médiában (Facebook, Instagram, Linkedin) terjesztek, illetve működtetek egy weboldalt a hosszabb irodalmi írásaimnak is.
Szerencsére egyre több olvasóm van, illetve könyvem, írásaim kapcsán sokan keresnek személyesen is közvetlen beszélgetés igényével.
Szeretném üzeneteimet minél több emberhez eljuttatni, ezért úgy gondolom, hogy előadások, webinárok, workshopok megtartásával tudom növelni közönségem számát, és többeknek tudok segíteni majd.
Tudnál adni nekünk egy kis betekintést olyan projektekbe, amelyeken jelenleg dolgozol?
Jelenleg egy olyan előadássorozaton dolgozom, melyek során személyes élményekből táplálkozva, különböző témákon keresztül szeretnék segítséget nyújtani a felismerésre, változásra nyitott közönségnek. Az előadások mindegyike más – más fókuszú lesz, megélt tapasztalatok esetenként képekkel, írásokkal bővített élménybeszámolója.
És hogy egy konkrétumot is említsek, ilyen lesz például a mindennapi konfliktusokból eredő emberi kapcsolatok megromlásának okairól, és azok megoldásáról szóló, Amilyen az adjonisten…. című előadásom.
Hú, ez nagyon izgalmas. Az olvasóink hogyan tudhatják meg, hogy elkészültél az előadással?
Aki szeretné tudni, hogy az előadások hol és mikor kerülnek megrendezésre, regisztráljon ezen az oldalon, és tájékoztatót küldünk. Várok mindenkit nagyon sok szeretettel.
Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk az előadásokhoz!
