Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, de vajon meddig mehetünk el anélkül, hogy túlságosan elkényeztetnénk őket? Minden igyekezetünk ellenére is fel kell tennünk a kérdést: hová vezethet ez a fajta hozzáállás? Kényeztethetjük gyermekeinket, de egy ponton túl érdemes elgondolkodni a lehetséges következményeken.
Minden szülőnek más és más elképzelése van arról, hogy mi számít kényeztetésnek. A kényeztetés különböző módjai léteznek, amelyeket érdemes megvizsgálni, hiszen a gyermekkori kényeztetés hosszú távú hatásokkal járhat, amelyek felnőttkorban is megmutatkozhatnak.
A kiváló bánásmód nem feltétlenül jelenti azt, hogy elkényeztetünk valakit. Ha valakit korábban nem becsültek meg, és hirtelen barátokra lel, akik kedvesek vele, ezt könnyen kényeztetésnek élheti meg és ez rendben is van. A gyermeknevelés során sem tekinthetjük kényeztetésnek azt, hogy a szülők szeretik gyermeküket, megfelelően táplálják, ruházzák, és szeretetteljes környezetet biztosítanak számukra.
Néhány gyermekről azt mondják, hogy elkényeztetett. Az ilyesmit mind a felnőttek, mind a gyerekek könnyen észreveszik. Az ilyen gyermekek gyakran nem túl aktívak, és nem sokat adnak vissza azoknak, akiktől sokat kapnak. Az elkényeztetés sokféle módon megnyilvánulhat, de mindegyik mögött felfedezhetünk hasonlóságokat. A szülők kreativitása határtalan, amikor a gyermekük kényeztetéséről van szó. Azt gondolhatnánk, hogy a kényeztetés főként pénz kérdése, de a gyerek ajándékokkal való elhalmozása csak az egyik módja ennek. Az édességek, csokoládék és cukorkák szintén a kényeztetés tárgyi formái közé tartozhatnak.
Egy másik módja a kényeztetésnek a túlzott, szinte kényszeres gondoskodás. Például, ha az anya beviszi az ételt a gyermek szobájába, és még az üres tányért is ő viszi ki, az szintén egyfajta kényeztetés – feltéve, ha a gyerek nem beteg. Ezek a helyzetek negatív hatásúak lehetnek, ha túl gyakran fordulnak elő, és ha állandósulnak. Természetesen létezik olyan kényeztetés is, amely ritka és különleges, és amit nagyra becsül az, aki kapja. Például, ha a szülő meglepetésként bevisz egy sütit a gyermeknek, az egy kedves gesztus lehet, amelyet a gyermek ettől még nem követel majd a hét többi napján is.
A gyermek is lehet figyelmes a szüleivel, például ha segít kiteregetni a ruhát, pedig ez nem az ő feladata. Még a kisebb gyerekek is próbálkoznak néha valami reggelit készíteni a szüleiknek, ami gyakran nem túl finom, de meglepetésnek szánják. A legnagyobb probléma akkor merül fel, ha a gyermek állandóan csak kap, de alig vagy egyáltalán nem ad vissza semmit. Nem az a fő gond, hogy a szülő nem kap vissza annyit, mint amennyit ad, hanem az, ha a gyermek leszokik arról, hogy legalább részben viszonozza a kapott jót.
Ez már az iskolában is konfliktusokat okozhat, és később, a felnőttkorban pedig egy munkavállaló vagy cégvezető lesz belőle, aki lusta, de elvárja, hogy körülötte mindenki dolgozzon. Egy ilyen ember ritkán válik értékes csapatjátékossá. Fontos, hogy a gyermek úgy nevelkedjen, hogy amit kap, az arányban legyen azzal, amit ő hajlandó megtenni másokért. Egy jó körülmények között nevelkedett gyermek is lehet később bűnöző, ha nem tanulja meg, hogy a dolgokért meg kell dolgozni. A szegénység is vezethet ugyanerre az útra, ha a gyerek úgy érzi, hogy a társadalom adósa neki. Mindkét esetben az a közös, hogy valaki csak elvesz, de nem ad vissza semmit.
Természetesen nehéz sorsú gyermekek is felemelkedhetnek, mert önmagukban nem a tárgyi javak jelentik a boldog gyerekkort. A szülői szeretetben nevelt gyermekek, akik sok figyelmet kapnak és maguk is sokat segítenek otthon, később kiegyensúlyozott, adni képes felnőttek lesznek. Ugyanaz a nevelés különböző eredményeket hozhat, mert a gyermekek egyénisége különböző. Az, hogy valaki mennyire képes másokért is tenni, nem csak a nevelésen, hanem a személy etikai alapjain is múlik.
A nagyszülők gyakran mesterei a kényeztetésnek. Szeretetteljes kényeztetésük sokszor jót tesz a gyermekeknek, feltéve, hogy a szülők és nagyszülők egyetértenek a határokban. Az alkalmi kényeztetés nem változtatja meg tartósan a gyermek személyiségét, de fontos, hogy elvárások is társuljanak hozzá. A gyermek túlzó elkényeztetése hosszú távon nem tesz jót sem a gyermeknek, sem a családi életnek. Fontos, hogy az „adok és kapok” egyensúlyban legyen, és a gyermek megtanulja értékelni a kapott javakat és viszonozni azokat. Csak így válhat belőle értékes, a társadalmi szempontból is hasznos felnőtt. További tudást szerezhetsz erről azzal, ha elolvasod a szerző, Novák Ferenc Örömteli Nevelés című könyvének a kényeztetés témakörébe vágó fejezetét vagy ellátogatsz a gyerekneveles.hu weboldalra!
Ez az írás Novák Ferenc tanár, pedagógiai viselkedéskutató engedélyével került közlésre ezen a weboldalon, egyéb újraközlése nem megengedett.
